Győzelem - ritmuszavarral

Bár többször is a szívbajt hozta szurkolóira, de végül sikerült megszereznie a győzelmet a Dunaferr NK női kézilabda-csapatának a Knjaz Milos otthonában lejátszott BL-találkozón. Nem volt könnyű - de lényeg most tényleg a győzelem.

Nehéz csatára, de győzelem reményében utazott el még pénteken Szerbiába a Dunaferr NK női kézilabda-csapata, amely a Knjaz Milos otthonában szerette volna gyarapítani BL-pontjai számát. Erre azért volt hatalmas szükség, mert ahhoz, hogy maradjon esélye a mieinknek továbbjutás kiharcolására, mindenképpen nyerni kellett a házigazdák ellen, s a játékosok nagyon fogadkoztak: idegenben is legyűrik a szerb gárdát.

A vezetés nálunk

Ennek megfelelően is kezdte a találkozót együttesünk, amely már a mérkőzés elején megszerezte a vezetést, s bár az első percekben még látszott az izgalom a csapat tagjain, úgy tűnt, hogy sikerült megtalálni a hazaiak nyitott védekezésének ellenszerét. Borbás és az utóbbi időben egyre jobb formában játszó Lovász góljai dunaújvárosi előnyt jelentettek, s bár a házigazdák Elisei heteseivel rendre egyenlíteni tudtak, egyáltalán nem tűnt verhetetlennek a hazai csapat.
Egy ideig azért szorosan a mieink nyomában voltak a vendéglátók, de összekapta védekezését Kiss Szilárd együttese, s Ferling kettő, valamint Bulath egy góljával végre sikerült egy picit elszakadnia ellenfelétől (5-8).
A folytatásban is inkább a mieink akarata érvényesült, s bár olykor-olykor kisebb technikai hibák bosszantották a mieink drukkereit, magabiztosan tartotta előnyét a piros-fehér gárda. A rendkívül lelkes hazaiak viszont továbbra sem találták a mieink játékának ellenszerét, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a 20. percre még magabiztosabb előnyt sikerült kovácsolnia Radulovicséknak (8-12). Elég volt azonban pár percnyi megtorpanás, amit három gyors góllal büntették a hazaiak, így Kiss Szilárd is kénytelen volt időt kérni, hogy rendezze tanítványai fejében a gondolatokat (11-12).
Mehlmann bombája szerencsére átlendítette a mieinket a holtponton, majd Ferling is betalált, s ez végül azt jelentette, hogy a félidei szünetre kétgólos előnnyel vonulhatott együttesünk (13-15).

Szárnyalás, majd megtorpanás

A második játékrész elején úgy tűnt, hogy semmi sem gátolhatja meg a Dunaferrt a győzelem kivívásában: amellett, hogy hatékonyan és keményen védekeztek Kiss Szilárd tanítványai, támadásban is többször túljártak a hazaiak eszén – félidei vezetésüket könnyedén növelve már a 37. percre eldőlni látszott a találkozó (15-20).
Azonban akárcsak az első, a második játékrészben is jött az újabb hullámvölgy, amelyet ismét megbüntettek a Milos játékosai. Miközben a mieink technikai hibák tömkelegét vétették, addig a házigazdák szárnyra kaptak, s a remekül játszó Nisavic vezérletével nemcsak a felzárkózást kezdték meg, de a félidő dereka előtt a vezetést is átvették (21-20).

A vége azért sima

Azonnal időt is kért Kiss Szilárd, aki több helyen is megváltoztatta csapatát, s húzása fényesen bevált: a csereként beállt Hoffmann Kitti lehúzta a rolót a Dunaferr kapujában, igaz, ekkorra védelmünk is sokkal határozottabb lett, mint azt megelőzően. A szintén csereként beállt Mehlmann, valamint Ferling húzta ekkor a Dunaferr szekerét, s az egymás után lőtt hat hazai gólra ugyanennyivel válaszolt együttesünk.
Eközben a házigazdák csak szenvedtek a mieink védekezésében, s ha esetleg sikerült is túljutniuk rajta, még mindig ott volt Hoffmann, aki minden lövést hárított. Ismét visszaállt a két gárda közti ötgólos különbség, s ekkor már érezhető volt: nem adja ki kezéből csapatunk a győzelmet (21-26).
Nem is tette meg ezt a szívességet Kiss Szilárd együttese, s bár a lelkes vendéglátóknak sikerült a véghajrában egy picit közelebb férkőzniük, a Dunaferr sikerét nem tudták megakadályozni (24-27). Ami egyúttal azt jelentette, hogy ha kisebb hullámvölgyekkel is, de hozta a kötelezőt együttesünk, s teljesítette legfontosabb feladatát a gárda: továbbra is versenyben van a továbbjutás kiharcolásáért.