Káprázatos diadal!

Kiütéses, kilencgólos diadalt aratott a Dunaferr női csapata a Győr elleni rangadón ma délután a sportcsarnokban: együttesünk 33-24 arányban verte a bajnoki címvédőt.

Vérbeli rangadóra volt kilátás ma délután a Dunaferr sportcsarnokban, ahol a Dunaferr NK csapata a bajnoki címvédő, idei szezonban még veretlen Győr együttesét fogadta. A találkozó előtt került sor a Dunaferr NK és a magyar válogatott korábbi kitűnősége, a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Kulcsár Anita emléktáblájának felavatására. Az emléktáblánál a rangadó előtt a győri játékosok és a szurkolók, míg a találkozó után a dunaújvárosi hölgyek helyezték el a megemlékezés virágait.

Jó kezdés az alap

Az összecsapásnak elsősorban a mieink számára volt hatalmas tétje, mert míg az ETO szinte biztos, hogy megszerzi az alapszakasz első helyét, addig Kiss Szilárd együttesének minden pontra égető szüksége van ahhoz, hogy odaérjen a tabella második helyére a rájátszás előtt. Ennek megfelelően is kezdték a mérkőzést Radulovicsék, akik már az első percekben tudatosították a vendégekkel, hogy túl sok jóra ezúttal nem számíthatnak.
Csapatunk ötletesen vezette támadásait, melyet a vendégek csak szabálytalanságok – néha a brutalitás határát messze átlépő megoldások – árán tudtak megakadályozni, miközben a védelem Sirina irányításával remekül szűrte a zöld-fehérek próbálkozásait. Folyamatosan vezetett a Dunaferr, de még hogy: a 10. perc végére a remek napot kifogott Radulovics már a negyedik gólját szerezte, s mivel mellette Borbás és Lovász is betalált, már négy gól volt a mieink előnye (6-2)!
Egyáltalán nem lepett meg tehát senkit, hogy Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője időt kért, hogy megpróbálja ráncba szedni együttesét. Úgy tűnt, hogy Mörtel gyors gólja után lábra kaphat az ETO, de Ferlingék továbbra is álomszépen játszva, valósággal állva hagyták a továbbra is meglehetősen durván játszó bajnokot – a hatékony támadásbefejezéseknek és a remek védelemnek hála a félidő derekára már hét fával vezettek a mieink (11-4).

Icipici megtorpanás

Ekkor azonban egy picit megtört a Dunaferr lendülete, s ezt azonnal ki is használta a vendéggárda: hiába kért időt a Dunaferr mestere, a 22. percre már "csak" négy góllal álltak jobban Kiss Szilárd tanítványai (13-9). (Mondjuk ha a meccs előtt a négy fát odaadják, talán mindenki kiegyezett volna vele - e sorok íróját is beleértve.)
Szerencsére nem tartott azonban sokáig a győri vitézkedés: a játékrész hajrája újra a piros-fehéreknek sikerült jobban. A mieink a továbbra is ellenállhatatlanul játszó Radulovics vezérletével újra növelni kezdték előnyüket, s a félidei szünetre tulajdonképpen el is döntötték a mérkőzést (19-11).

Csak vidáman

A második harminc perc kezdetén teljesen nyitott védekezéssel próbálta megzavarni a mieinket a vendégcsapat, s úgy tűnt, hogy akár be is válhat Róth Kálmán húzása, mert egymás után maradtak ki a hazai lehetőségek – szerencsére azonban a vendégek sem tudták értékesíteni helyzeteiket, így a félidő első találatára közel öt percet kellett várni. Ezt azonban Borbás révén a mieink szerezték, s mivel ezt követően Lovász is betalált, a 36. percre már rászámolt a vendégekre a hazai publikum (21-11).
Innentől már senkinek sem lehetett kétsége afelől, hogy melyik csapat hagyhatja majd el győztesen a pályát, ám Radulovicsékat ez egyáltalán nem hatotta meg: megállás, lényegében pillanatnyi szünet nélkül, koncentráltan, fegyelmezetten űzték-hajtották a láthatóan teljesen elkedvetlenedő zöld-fehéreket – miközben teljes joggal tombolt a csarnok Dunaferr-tábora.

Álomszép végjáték

A véghajrához közeledve sem változott a játék képe: hiába variált Róth mester, állandósult a két gárda közti tízgólos különbség, ráadásul a vége előtt még tudott növelni a csapásszámon Kiss Szilárd együttese: Borbás, Ferling, Lovász és Radulovics álomszép góljaival mosolyogva növelte tizenhárom gólosra addig sem kicsiny előnyét (33-20).
A záró felvonásra csapata összes tagját játékba vetette a Dunaferr ősz mestere – pedagógusprofesszori megoldás –, és ugyan az utolsó négy percet négy góllal a vendégek nyerték, de ez már semmit sem számított: a Dunaferr csapata a játék minden elemében felülmúlta a vendégeket, s még ilyen arányban is teljesen megérdemelten nyerte a tabella éllovasa ellen vívott rangadót (33-24).
És most, még melegében, a jogos és megérdemelt vastaps és örömtánc közepette tegyük hozzá: ha ez a káprázatos diadal nem, akkor semmi sem adhat erőt-hitet a bajnoki pontvadászat folytatása és a BL-küzdelmek során - a megszerzett pontokon túl vitathatatlanul ez lehet a győzelem legfőbb hozadéka.

Boldog, büszke mestermérleg

A mérkőzés után természetesen rettenetesen boldog volt Kiss Szilárd vezetőedző is, aki honlapunk érdeklődésére elmondta, elsősorban csapata egységében, s a lányok harcosságában látta a diadal "perdöntő" okait:
– Nagyon örülök annak, hogy sikerült kivívni a győzelmet ezen a lélektanilag is nagyon fontos mérkőzésen. Az első pillanattól kezdve igyekeztünk irányítani a játékot, s szerencsére ezúttal a mérkőzés végégig mi tudtuk diktálni az iramot. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy voltam egyre biztosabb a sikerben, melyet elsősorban annak köszönhetünk, hogy támadásban és védekezésben is egységesebb teljesítményt nyújtottunk a győrieknél. Ki kell emelnem a játékosok taktikai fegyelmét – a ragyogó egyéni teljesítmények mellett ez ismét a csapat diadala volt: amit megbeszéltünk a találkozó előtt, azt gyakorlatilag hiba nélkül végre tudták hajtani a játékosok.