Ponttékozlás a rangadón

Igazságos, de fájó döntetlent játszott a Dunaferr női csapata ma este a Ferencváros elleni presztízsmeccsen a Dunaferr Sportcsarnokban. Az elvesztett pont ráadásul még nagyon sokat érhet a végelszámolásnál.

Egyrészt perdöntő tétmeccsre, másfelől óriási presztízscsatára, vagyis igazi rangadóra volt ma este kilátás a Dunaferr Sportcsarnokban, ahol a Dunaferr női kézilabdázói a bajnokság második helyén álló Ferencváros együttesét fogadták.

Fordulatra fordulat

Együttesünk nagyon készülődött a találkozóra: a csapat vissza akart vágni az őszi vereségért, ugyanakkor a Fradi is győzelmi reményekkel érkezett Dunaújvárosba.
A mérkőzés sajnos nem úgy kezdődött, ahogyan azt a mieink várták, hiszen két elrontott hazai támadást követően, Uhrakova duplázott azonnal, s mire a 2. perc derekára értünk, már kétgólos előnyben volt az ellenfél. Szerencsére hamar felébredt a kezdeti sokkból a piros-fehér gárda, s Bulath, Lovász, valamint Gáspár indulásból lőtt góljaival hamar megfordította az állást. Sőt: Sirina ziccereket, hétméterest hárított, mivel ezekből előbb Bulath, majd Vincze is eredményes volt a 10. percben már azon örvendezhettünk, hogy a kezdeti botladozás után mégis mi kezdtük jobban az összecsapást (5-2).
A Fradi azonban annak ellenére felzárkózott, hogy játékosai két hetest is elrontottak, de még mielőtt nagyon megijedhettünk volna, Radulovics kétszer is megvillant, s a félidő derekára már négy fával elhúzott csapatunk (9-5).
Németh András ekkor merész húzásra szánta el magát, kapust cserélt, s lépése őszinte sajnálatunkra remekül bevált: a fiatal Harisova rendre túljárt a mieink eszén, s mivel Kampert egyszerűen nem bírtuk tartani, a 20. percre újra teljesen nyílt lett a találkozó (11-10). A félidő záró harmada viszont olyan volt a Dunaferr híveinek, mint egy rémálom: a mieink képtelenek voltak megtalálni a ferencvárosi védelem ellenszerét, s hiába vezettek Lovász második találata után még két góllal, Kirsner három indulásból szerzett találata után, a félidő hajrája előtt hat perccel ismét fővárosi előnyt mutatott az eredményjelző.
Időt is kért Kiss Szilárd, de ez sem segített Ferlingéken, mert a zöld-fehérek szinte minden akciójukat góllal fejezték be, így hiába válaszolt ezekre Mehlmann és Vincze is – a szünetre a Fradi vonulhatott kétgólos előnnyel (17-19).

Tíz perc csoda

A második harminc percre elsősorban a védekezésünknek kellett feljavulnia ahhoz, hogy legyen esélyünk a fordításra, de sokáig úgy tűnt, hogy minden ott folytatódik, ahol az első játékrészben abbamaradt. Ugyan jóval kevesebb volt a gól, de a vendégek határozottan, jól játszva, egészen a 40. percig biztosan őrizték két-háromgólos előnyüket (20-23). Ferling első gólja fújhatott talán ébresztőt a piros-fehéreknek, akik összekapták védekezésüket, s Sirina védéseire építve remekül hatástalanították a vendégek próbálkozásait – ráadásul végre elöl azt nyújtották, amit a közönség várt tőlük: fordított a Dunaferr!
Ferling, Bulath, Mehlmann és Borbás szerzett egymás után szebbnél-szebb gólokat, s mikor a félidő derekán időt kért Németh András, ismét tombolt a csarnok, hiszen ekkor két góllal már mi álltunk közelebb a sikerhez (26-24). A vendégek mestere visszacserélte az első félidőben remekül védő Harisovát, s bár úgy tűnt, hogy ez sem akadályozza meg a mieinket az előny további növelésében, az 50. percben már háromgólos vezetés keserítette az egységesen és sportszerűen szurkoló Fradi-tábort (29-26).

Kisiklás a végjátékban

Ezt követően azonban a Red Alert - és a szurkolói "maggal" az összes Dunaferr-hívő – szomorkodhatott: eddig tisztázatlan okból egyszerűen leblokkoltak a dunaújvárosi játékosok – és a mélyrepülést kegyetlenül megbosszulta az ellenfél.
Hiába játszhattunk kétszer is emberelőnyben, támadójátékunk elbizonytalanodott, képtelenek voltunk ziccerig kijátszani a figurákat, s miközben a Fradi hálója rezzenéstelen maradt, a vendégek azonnal kihasználták a tálcán kínált esélyt: Mravikova két góljával az 55. percre ki is egyenlítettek (29-29).
A meccs utolsó öt perce rendkívül izgalmasan telt, de hiába kerültünk újabb emberfórba, ekkor már semmi sem jött össze a teljesen eltanácstalanodó piros-fehéreknek, s ha Sirina nem véd kétszer is nagyot, bizony akár még fővárosi győzelemmel is véget érhetett volna a találkozó: a rommá forgácsolt kapufa sovány vigaszt jelentett ebben a periódusban.
Szerencsére a vendéggyőzelem azért elmaradt – pedig még időn túli szabaddobással is próbálkozhattak Németh András lányai –, viszont a döntetlennek inkább a fővárosiak örülhettek. A Fradi játékosai a pontszerzéssel láthatóan elérték céljukat, míg a mieinkre kegyetlen teljesítményt követelő bajnoki hajrá vár: az eltékozolt pont miatt ugyanis a folytatásban már nem az alapszakasz első két helye, hanem a rájátszás felső osztályába jutás lesz a tét.