Drámai búcsú a KEK-től

Csak döntetlent játszott a Dunaferr női csapata a norvég Gjerpen ellen délután a sportcsarnokban: a 32-32 arányú eredménnyel lányaink búcsúzni kényszerültek a KEK sorozatától.

Nehéz mérkőzésre, de természetesen győzelemben és továbbjutásban bízva várta a Gjerpen elleni KEK-negyeddöntő visszavágóját a Dunaferr NK női kézilabda-csapata, mely egygólos hátrányból vághatott neki a dunaújvárosi hatvan percnek.

Riasztó kezdés

Esélyesség ide, hazai pálya oda, a vendégek kezdték jobban a találkozót, hiszen míg nálunk előbb Ferling, majd Vincze hibázott ziccert, addig a norvégektől Loke és Edin is betalált az első percekben (0-2). Ferling két góljával ugyan elkezdtük a kapaszkodást, de Edin újabb bombái után már az 5. percben kapust kellett cserélnie Kiss Szilárdnak (3-5). Hoffmann azonnal védéssel indított, majd Lovász és Radulovics pillanatai következtek, ugyanis míg előző a ziccereit, utóbbi a megítélt heteseket értékesítette biztos kézzel, s a 12. percben végre már nálunk volt az előny (7-6).
A vendégek azonban nem akartak leszakadni, s hiába lőtt Lovász, Vincze, majd Radulovics ismét gólt, szinte azonnal jött a válasz a túloldalról: a Gjerpen könyörtelenül kihasználta a mieink védelmi megingásait, s vagy gyors középkezdésből, vagy átlövésekből egyenlítették ki minimális hátrányukat (11-11).

Javuló folytatás

A 20. percben mintha meglódult volna a mieink szekere: védekezésben és támadásban is feljavult a csapat, de hiába "lógtunk meg" két fával, időkéréssel rendezte sorait a norvég gárda, s pillanatok alatt kiegyenlített.
A félidő hajráját azért egy góllal megnyerték Kiss Szilárd tanítványai, így egygólos vezetéssel vonulhattak pihenőre, de roppant nehéz harminc perc várt Ferlingékre a folytatásban – az már ekkor tisztán látszott, hogy ellenfelünk valóban jó csapat, s egyáltalán nem mond le a továbbjutás kivívásáról (17-16).

Kézben a meccs...

A második játékrészt ennek megfelelően nagyon összeszedetten kezdték a mieink. Radulovics szórta a gólokat, Sirina is elkapta végre a fonalat, s hatpercnyi játék után már négygólos hazai előnyt mutatott az eredményjelző (23-19).
A norvégok továbbra is hatalmas akarással küzdöttek, de hiába farigcsálták hátrányukat, a piros-fehérek magabiztosan őrizték három-négygólos előnyüket, sőt, a félidő derekára úgy tűnt, hogy akár a továbbjutást is eldönthetik a véghajrá előtt - öt góllal, 27-22 arányban vezettek ekkor a mieink.

...de kicsúszik

Az utolsó negyed órában viszont hatalmasat változott a játék képe. Ahogy közeledett a véghajrá, úgy játszott egyre görcsösebben Kiss Szilárd együttese, s ezt remekül kihasználták a vendégek: Loke és Zamorska góljaival megkezdte a felzárkózást a Gjerpen.
A mieink ziccereket, átlövéseket hibáztak, s bár Sirina még ekkor sem védett rosszul, Zamorska tizedik gólja után már nagyon meleg volt a pite (30-28). Az utolsó négy percben ezzel együtt továbbra is élt a remény, hiszen Mehlmann és Bulath bombái után még három perccel a meccs vége előtt is három gól volt az előnyünk, de az utolsó pillanatokra teljesen leblokkolt együttesünk.
A meccs vége előtt egy perccel Eriksson csökkentette minimálisra a vendégek hátrányát, s ekkor mát ők álltak továbbjutásra, hiszen több gólt dobtak idegenben, mint a mieink. Az utolsó percben még így is megvolt az esély, de Bulath ziccerben kapufát lőtt (hogy közben visszarántották a kezét, az egy másik olyan tényező, amin vitatkozni lehet), s az ellentámadásból Zamorska betalált – vége.
A 32-32-es végeredmény pedig egyúttal azt is jelentette, hogy csapatunk nem kis meglepetésre kiesett a KEK-ből, s véget ért ide szereplése a nemzetközi kupaporondon. Szomorú, de hozzá kell tennünk: nem teljesen érdemtelenül jutott tovább a remekül küzdő norvég gárda.